Van egy hely Csömör határában, ahol minden lélek szabad és boldog lehet. Megszűnik a nyomasztó valóság, mert a központ munkatársai olyan szeretettel és odafigyeléssel veszik körül az itt lakókat, amilyen csak keveseknek adatik meg a való világban. Az Egyenlő Esélyekért! Alapítvány és az Összefogás az Egyenlő esélyekért Nonprofit Közhasznú Kft. negyven éve működteti az idehaza egyedülálló és példaértékű bentlakásos intézményt és nappali foglalkoztatót a különféle fokú fogyatékkal élők számára.
Van, aki csak pár órára érkezik, míg mások az egész életüket itt töltik. Van olyan fiatal, aki itt talált párra és családot is itt alapított. Az intézmény mintaértékű szabadságot és boldogulási lehetőséget kínál a száztizenegy lakójának és több száz bejárójának. Az épületkomplexumban többféle kialakítású térben, családi házban, társasházban vagy akadálymentes apartmanban élhetnek a gondozottak. A központnak saját fözőkonyhája is van, a bentlakók életét pedig a nap huszonnégy órájában segítők vigyázzák. Mégsem élnek bezártságban a központ ellátottjai, a fogyaték súlyának függvényében ki-be járhatnak az intézménybe, vagy számtalan kulturális program közül választhatnak a rendszeres keresetet biztosító mindennapi munka mellett.
A modell kitalálója és megalkotója Szekeres Tiborné, Erzsike is érintett. Története a nyolcvanas évek elejére nyúlik vissza. Fiának nem jósoltak három évnél többet az orvosok, de ő elszántan hitt gyermeke élni akarásában. Tibor ma már negyvenéves, és ő is a központ egyik lakója.
„Akkoriban a fogyatékkal élőket betegeknek tartották, és jobbára lemondtak róluk. Elszigetelten, a családjuktól távol, tömbösített intézményekben élték a mindennapjaikat. Ezen szerettem volna változtatni. Megmutatni, hogy a különféle problémákkal élők is hasznos és értékes tagjai a társadalmunknak” – mesélte lapunknak Erzsike.
Anyaként pedig, akár a többi sorstársa, ő is elszántan harcolt az álmaiért és Tiborért: „Volt, hogy a lábát szerették volna hosszú és kétséges végkimenetelű műtéttel korrigálni, azt sem engedtem. Fogtam a gyereket, beültünk a kocsinkba, és ketten nekivágtunk a jugoszláv tengerpartnak, hogy a homokban sétálgatással javítsunk a járásán” – idézte fel a múltat Erzsike.
Talán mondani sem kell, hogy Tibor lába helyrejött. Erzsike pedig hazatérve elkezdett a halmozottan hátrányos helyzetűek ügyével foglalkozni. Németországba utazott, szociális intézményeket látogatott, tanult, közben pedig megálmodta a csömöri központot.
Jó időben volt jó helyen, ugyanis az akkor felbomló termelőszövetkezet földjeit sikerült megszerezni, hamarosan pedig minisztériumi támogatásból felépíthette a központ első szárnyát.
Elszántan küzd azóta is a halmozottan sérült emberek jogaiért és az élhető környezet megteremtéséért. Az első épületet gyorsan követte a második felhúzása, de közben külföldről is érkezett segítség: egy nyílászárókat gyártó holland cég, amelyik a társadalmi felelősségvállalás jegyében korszerű létesítmények finanszírozásával járul hozzá a fogyatékkal élők felkarolásához, szintén a támogatásáról biztosította Erzsikét, és magára vállalta egy különálló épület megépítését. Napjainkra két társasházzal és három családi házzal büszkélkedhet a központ. Az előbbiben az önállóbbak saját ingatlant is vásárolhatnak, az egy légterű családi házakban pedig már-már közösségi életet élhetnek az ott lakók a huszonnégy órás ügyeletben lévő segítők irányításával.
A központ üzenete lényegében nagyon is egyszerű: a fogyatékkal élők nem betegek, társadalmi integrálásuk nagyon is elképzelhető megfelelő körülmények között.
Márpedig a csömöri modell ilyen: biztonságot nyújt, egyenlőséget teremt és lehetőséget ad egy tartalmas, élhető életre. A bentlakás mellett ugyanis számos munkát vállalhatnak a bejárók és az itt élők, amelyért természetesen fizetség is jár. Az egyszerűbb borítékoláson, csomagoláson vagy társasjátékok összeszerelésén túl csömöri alkotók designer termékeit is a lakók készítik. Kapható itt díszkerámia, gyertya, számos szőttes vagy szőnyeg. S noha három évtizeden át éltem a központ közvetlen közelében – vélhetően nem egyedüliként mondhatom ezt el magamról –, fogalmam sem volt az itt folyó munkáról.
Erzsike megnyugtató szavai kiválóan összefoglalják az anyaként felvállalt küldetésének üzenetét: „Ez is azt bizonyítja, hogy nem zavarunk senkit, nincs velünk semmilyen probléma.”
