Az ember, aki közvetlenebbé és barátságosabbá tette az egyházat – Gondolatok Szent II. János Pál pápa képregényes életrajzához
Szent II. János Pál pápa 1920-ban született a lengyelországi Wadowicében, Karol Wojtyła néven. A második világháború után, huszonhat esztendős korában szentelték pappá, majd 1958- ban krakkói segédpüspök lett. A múlt század hatvanas éveinek elején aktív résztvevője volt a II. Vatikáni Zsinatnak, amelynek értelmezéséből és népszerűsítéséből is aktívan kivette a részét. Bíborosi kinevezését 1967-ben vette át. Pápává 1978. október 16-án választották, s így ő lett négyszázötven év után az első nem olasz Szentatya.
Pápaként az első útja Assisibe, Szent Ferenc sírjához vezetett, a későbbiekben pedig több mint száz országban járt – kétszer hazánkban is.
Tárgyalt miniszterelnökökkel, államfőkkel, uralkodókkal, vallási vezetőkkel, fiatalokkal, elesettekkel, művészekkel, sportolókkal, rocksztárokkal, hajléktalanokkal és bűnözőkkel egyaránt. Mindenhová elment, a kastélyoktól kezdve a börtönökig – és mindenkit fogadott.
Bocsánatot kért.
Szélesre tárta a Vatikán kapuit. Szerepet vállalt béketárgyalásokban és a hidegháborús nukleáris leszerelésben. Nincs olyan szeglete a világnak, amelyet ne keresett volna fel.
Több millió hívővel és nem hívővel találkozott. Közvetlenebbé és barátságosabbá tette az egyházat. Megbocsátott támadójának, Mehmet Ali Ağcának is, aki 1981. május 13-án súlyosan megsebesítette. A vasfüggöny mögül Jézus követeként érkezett és szolgált.
TOTUS TUUS – fogalmazta meg érseki jelmondatát még Krakkóban. S ezt vitte magával iránytűként Rómába is, egy hivatáson és egy küldetésen át. EGÉSZEN A TIÉD – és most már valóban az, minden értelemben. Mindazokkal egyetemben, akik vele együtt, egy időben mentek az Úrhoz, illetőleg, akik igyekeznek felé.
Szeretettel és békével. Így nyugodjék Szent II. János Pál pápa – s így éljünk mi!
Az utolsó üzenet a Szentatyától biztatást adott, örömhírt vésett a szívünkbe. Milyen nagyszerű végső tanítás! Útmutatás, támasz, vándorbot a földi zarándokúthoz, amit folytatni kell: „Bár vak voltam, most látok” (Jn 9,25).
Derűs vagyok, legyetek azok ti is – így hangzott hát az utolsó üzenet Szent II. János Pál pápától. És mégis, holtában is a világ plébánosa maradt…
Az elmúlt hónapokban a szemközti oldalainkon ízelítőt közöltünk a Szent II. János Pál pápa életútját feldolgozó – nagyon sok szempontból egyedi és különleges – képregényből, amely a rendszerváltoztatás időszakában jelent meg magyar nyelven, Budapesten, s tettük ezt abban a reményben, hogy felkelthetjük olvasóink érdeklődését. A történet itt bemutatott nyitó oldalain természetesen a Szentatya gyermekkorának néhány fontosabb eseménye elevenedett meg rajzos formában, későbbi életútja viszont, amiről pedig a kísérő cikkeinkben írtunk rendszeresen, már egy jóval nagyobb terjedelmű része ennek a világra szóló cselekményszálnak. Kérem, fogadják szeretettel, Szent II. János Pál pápa verseivel együtt.
Következő számunktól egy újabb képregényt ajánlunk majd olvasóink figyelmébe.
Szent II. János Pál pápa
Mélység
(a Pásztor és forrás című ciklusból)
Mindig olyannak látod mintha levegővel telített zuhatag volna,
melyben apró üvegszilánkok visszfényei csillannak meg miként
a távoli köveken szétszórt magok.
Kérlek, vedd észre rögtön ezt a mélységet,
mely a szem tükréből villan vissza! Ott rejtőzik valamennyiünkben
minden emberben – ki a Bárkába lép – megtalálható.
És nincs mit észre ne vennél ebben a nagy mozgásban,
nyitott szemed sugarával miként ha tollal leírod a jeled.
Amikor az ész nem ismeri fel a mélység titkait,
ne hidd, hogy már minden bezárult előtted.
Mert, bár a szem nem érzékel minden sugarat, mégis
hullámodon ring a Csónak:
vele együtt testet ölt a mélység, hogy minden embernek megvilágosítsa a Tényt.
Balássy Péter Pál fordítása
