Balaton-felvidéki kilátások

BEMUTATJUK MAGYARORSZÁG BORVIDÉKEIT

A magyar Provence és a magyar Toscana neveket régóta viseli magán ez a táj. Pedig lehet saját jogon, külföldi összehasonlítás nélkül is értékelni. Itt van ugyanis a Káli-medence, egy csodálatos és lenyűgöző magyar vidék hegyekkel és völgyekkel, szőlőtőkékkel és borospincékkel, rusztikus épületekkel és gasztroforradalommal, szerpentinekkel és mesés balatoni panorámával. A Balaton-felvidék borai pedig éppoly különlegesek, mint maga a táj.

A Balaton-felvidéki borvidék a Balaton északi partjának középső részén található. Területe nem egységes, éppenhogy csak összefüggő, ugyanis középső részébe beékelődik egy másik borvidék, a badacsonyi. Legszebb települései: Balatonederics, Balatongyörök, Gyenesdiás, Hévíz, Kapolcs, Kékkút, Köveskál, Kővágóörs, Mindszentkálla, Monostorapáti, Monoszló, Nemesvita, Szentbékkálla.

A borvidék területét egykori vulkánok alakították ki évezredekkel ezelőtt. Ez az a magyar térség, ahol régészeti leletek dokumentálják a kelta szőlőtermesztést, amelyet aztán a rómaiak is folytattak itt. Kékkút forrását is ők fedezték fel, olyannyira, hogy a forrás vize Theodora bizánci császárné kedvenc itala volt; a legenda szerint, aki iszik belőle, az örök fiatalságra tehet szert. Később, az Árpádok korában a királyi udvarnak külön bortermő helye volt a Balaton-felvidék: az itteni falvak lakossága minden adófizetés alól mentesült annak fejében, hogy a királyi asztalra kellett borokat szállítania.

Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökség hozott létre kiterjedt szőlőbirtokokat ezen a vidéken, majd a következő századokban királyi, főúri és kisnemesi birtokokat, szőlőskerteket találunk itt. A 19. század filoxérajárványa a Balaton-felvidéki borvidék szőlőültetvényeit is elpusztította, utána mégis hatalmas hittel telepítettek új fajokat a szőlősgazdák. Az ország legnépszerűbb úti céljainak egyike. A vidéket szépsége miatt azonban nemcsak a turizmus, hanem a városi emberek is már évekkel ezelőtt felfedezték maguknak, és nagy számban költöznek ide művészek is, akik szívükön viselik a táj arculatának megőrzését. Jellemzőek az igényesen rendbe hozott régi és – stílusukban a tájba illeszkedő – új házak, templomok, fogadók és borpincék.

A táj nemcsak hangulatában mediterrán. A vulkáni kúpok déli lejtői hamar átmelegszenek, a közeli Bakony pedig megvéd az északról érkező szelektől, viharoktól. A hegyek bazaltja jó hőtartó képességével, míg a közeli Balaton nagy vízfelületével csökkenti a hőingadozást.

Mindezen tényezők együtt speciális mediterrán mikroklímát alakítanak ki.

Az egész borvidék a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, ezért is csak nagyon környezetbarát módon termelhető a szőlő és a bor. A Balaton-felvidék elsősorban a fehér szőlők hazája. Jelentősebb fajtái: olaszrizling, rajnai rizling, zöld veltelini, sauvignon blanc, furmint, chardonnay, tramini, cserszegi fűszeres, muskotály. Vörösbort adó fajtákkal ritkán ugyan, de azért találkozhatunk, ezek közül is elsősorban a következőkkel: zweigelt, pinot noir, kékfrankos.

A Balaton-felvidék borai diszkrét illatúak, zamatosak és elegánsak. A nappalok melege testessé, az éjszaka a hegyekből érkező hűvös levegő pedig üdévé, gyümölcsössé és szép savszerkezetűvé formálja őket. Akárcsak a nagy testvér Badacsony esetében, a talaj gazdag bazalttartalmának hatására a borok enyhén sós karakterűek, nagyon határozott ásványossággal írhatóak le, mandulás, kesernyés és hosszú lecsengéssel. Egyes kiváló adottságú termőhelyeken hosszú érlelésre is alkalmas, rendkívül komplex, testes borokat termelnek „tűzköves”, vadvirágok illatára, mézre emlékeztető illatjegyekkel, esetenként aszúra jellemző zamatokkal.

Érdekesség, hogy a magyar pét-nat készítés úttörőjét, a köveskáli Pálffy Attilát is itt találjuk. A pét-nat, vagyis a pétillant naturel egy leginkább pezsgőhöz hasonlítható ital, amelynek estében a bort még azelőtt palackozzák, hogy az első erjedés teljesen végbemenne, ezért így a szőlőben természetes módon jelen lévő cukor alkohollá bomlásának melléktermékeként megjelenő szén-dioxid a palackban marad, tehát kvázi emberi beavatkozás nélkül minden úgy marad, ahogy a Jóisten megteremtette.

A környékbeli gyalogos- és biciklitúrák, szállások és éttermek, de leginkább a táj hangulata, a mandulafák és a szőlősorok, a csend és a nyugalom, no és persze a borok miatt biztos, hogy visszavágyik ide, aki valaha már „belekóstolt” a vidékbe.